Szerző

Sáfáry László

költő

1910. november 16. — 1943. január

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 156 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2017. június 23.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Sáfáry László

Venyige

A Naphegyen s a Pálhegyen újra ott a hó,
a szőlőkarók sem látszanak.
De jó lesz szánkára kapni délután!
Barátaimmal kimegyünk:
megnézzük, a bor nem fagyott-e meg?
Európa sorsát és Ázsiáét
szabadon megbeszéljük
néhány mélyítő pohár között.
De jó itt lenni, cimborák!
Kevés öröm kell nekünk,
csak egyként legyen a szellemé s a testé.
Milyen jó, hogy a kedvesem is itt van:
ő főz gulyást nekünk,
éhes és bölcs férfiaknak,
s megmelegíti kezem,
mert a tűzrevaló venyigét a hó alól
én emelem ki.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ