Szerző

Nagy Imre

költő

1817. február 24. — 1840. január 31.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 71 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2017. február 26.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Nagy Imre

Búcsú H. L. barátomtól

És Te mégy hát, merre sorsod
Földerengő arcczal int,
Honnan a' remény' sugára
Fényt feléd mosolygva hint.
Már Te boldog rózsaútra
Lépsz tövis-pályád után,
Éjjeledve felderűlt a'
Szebb jövőt adó korány.

Adja isten, hogy hazádnak
Csillagos polgára légy,
Honfi társaid' javára
Munkálj és áldozva tégy.
Igy embertársaid' 's hazádat
Boldogító tettidért
Nyersz, neved hathatlanító
Érdem adta pályabért.

Most isten veled! szerencse
És áldás fogjon körűl,
Légy kortársaid' körében
Fénysugárzó tűkörűl.
És mint én téged szivembe,
Úgy te is szivedbe rejts;
És mint én nem téged, úgy te
Engemet el ne felejts.

1837.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ