Szerző
Benedek Elek

Benedek Elek

író, újságíró és költő

1859. szeptember 30. — 1929. augusztus 17.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 944 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2016. július 25.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Benedek Elek

Udvari bál

Szúnyog király őfelsége
S az ő kedves felesége
Szúnyogvárban bált adának,
S engem arra meghívának.

Ha meghívtak, el is mentem,
Egy nagy székbe lehüppentem,
Onnan néztem a nagy csudát:
Szúnyogok fújták a dudát.

Hej, ez volt az igazi bál!
Csürdöngölőt járt a király,
Körülötte a legények
Csakúgy izzadtak szegények.

Kurjongatott, pattogtatott,
Tenyerével csattogtatott,
Bizony sok földet bejártam
Ilyen királyt még nem láttam.

Nagy volt a gyönyörűségem,
De nagyobb az ijedtségem!
Mert egyszer csak, szörnyű eset,
ő felsége orra esett!

Óh, ha csak ez történt volna,
Duda vígan tovább szólna,
De elhallgatott s nem hiába,
Eltört őfelsége lába.

No, lett erre riadalom.
Szétrobbant a sokadalom.
Mindahányan elszaladtak,
Doktor után kiáltoztak.

Doktor, doktor, Bagoly doktor,
Sohse érkezhetnék jobbkor!
Ámde mikor kéne éppen,
Nem találják semmiképpen.

Nagyokat nyög őfelsége,
Haját tépi felesége.
Addig tépte, addig tépte,
Nyílt az ajtó, doktor lép be.

Bagoly doktor tudománya,
Nincs annak semmi hiánya.
Okulárét felcsippenti,
Aztán magát elköhinti.

Ő felségét megforgatja,
Fejét búsan csóválgatja:
Késő, késő, így szól végre,
Sánta marad őfelsége.

Így lett vége a nagy bálnak,
A vendégek odébb állnak.
Én is magam ajánlottam,
S szépen haza bandukoltam.

Benedek Elek aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ