Földig omolva simítom lengő fürtjeid s a színeket,
- U U - U U - - - - - U- U - U -
mik sokasodva nőnek és ünneppé lobogózzák,
- U U - U - U - - - - U U - -
szántott világ, friss fénybe forduló földarcodat,
- - U - - - U - U - - - U -
mely újra felkacag s velem dalolja szélbe
U - U - U - U - U - U - U
minden élők s halottak indulóját.
- U - - U - U - U - -
Vert emberként elzuhant a róna, sajgó sebeit
- - - - - U - U - U - - U U-
finom párákkal s vattás felhőkkel kötözi a távol.
U - - - - - - - - - U U U U - -
Maholnap táncra pördül, fényt iszik, szivárványt
U - - - U - - - U - U - -
lenget s duhaj kedvvel ízes szőlőt és búzát
- - U - - U - - - - - - -
bocsát magosba lázadó porából.
U - U - U - U - U - -
Némán hallgat északon hegyek halvány világa,
- - - U - U - U - - - U - U
tót falvak ülnek ott erdőkben, ős titkokat takarva.
- - U - U - - - U - - U - U - U
De újra nő a róna s értük is készíti ünnepét
U - U - U - U - U - - - U - U -
a meggyötört föld, mely vért izzadott s így várt tavaszt
U - U - - - - - U - - - U -
bogáncsos rongyba rothadó avarba.
U - - - U - U - U - U
Rögök repednek és özönnel dőlnek a színek,
U - U - U - U - - - U U - -
csontok riadnak, távolok ezüstös csöndje zendül.
- - U- - - U U U - - - U - -
Minthogyha sosem élt, úgy indul nap felé a föld,
- - U U U - - - - - U - U -
fecskéi szállnak s első csókjai: szép gyönge ibolyák
- -U - - - - - UU - - U U U -
zenélnek reszkető áldó kezemből.
U - - - U - - - U - -
| 17
15
14
13
11
15
16
13
13
11
14
16
16
14
11
14
15
14
16
11
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|