Szerző
Reményik Sándor

Reményik Sándor

erdélyi származású költő, akinek verseit 1945 után politikai okokból évtizedekre száműzték a magyar irodalomból

1890. augusztus 30. — 1941. október 24.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1650 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2016. január 17.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (8)

Reményik Sándor

A keserű pohár

Ó, nem voltam türelmes szenvedő.
Testem a szenvedéshez nem szokott.
Az élet nem edzett, csak puhított.

S hogy megjelent a keserű pohár,
S felém libegett titokzatosan,
Mondván: most eljöttem, hogy kiigyál:
Megragadtam vadul a poharat
S falhoz vágtam. Ezer darabra ment.
De rögtön csorbítatlan megjelent.

S szólt másodszor is a sötét pohár:
Ím itt vagyok, hogy te is kiigyál.
És igazság ez: szenvednek sokan,
S a Te részed még mindíg hátra van.
S most kiiszod, ha akarod, ha nem.

Dühöngve vágtam közbe: nem!
Nem sóhajtok: "Múljék el, ha lehet" -
S fölvetettem daccal a fejemet.
Nagyot reccsent a csend -
S a makacs pohár újra falnak ment.
Ezer darabra ment.

De jaj, mert harmadszor is megjelent.
S akkor tudtam, hogy dühöm hasztalan,
Enyém, sajátom e sötét pohár -
És ki kell ürítenem poharam.
Az ajkam kinyílt félig-öntudatlan,
A karom kinyílt félig-akaratlan,
S felmérve csillagszabta sorsomat,
Fogtam s lassan fenékig ürítettem
A poharat.

1934. szeptember 26.

Reményik Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


helendecker

2016. május 5. 18:22

Remenyik Sandor - neveben a REMENY, amibol neki nem volt sok. nem volt,, turelmes szenvedo,,..,, az elet nem edzett, csak puhitott,,mondta.. ..
Lazzongott ha jott a ,, keseru pohar,, ...aztan jott a csendes belenyugvas...es megis ..az a halvany remenysugar a szavak mogott ott bujkal....
..mikor az elme mar lazzongott , lemondott ,elfogadott, valaszokat kutat , keresgel... a sziv meg nidig remel