Szerző
Reményik Sándor

Reményik Sándor

erdélyi származású költő, akinek verseit 1945 után politikai okokból évtizedekre száműzték a magyar irodalomból

1890. augusztus 30. — 1941. október 24.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 642 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2016. január 16.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Reményik Sándor

Hangolásféle

Valaki ül a parton és halászgat,
Várad határán, mély Körös felett.
Furcsa, idegen szelek dudorásznak,
A Május oly bús, borús és beteg.

Furcsa, idegen szelek dudorásznak,
De dallam nem csendül belőle ki.
Egy láthatatlan tündérzenekarnak
Csak hangolását lehet hallani.

Fejem fölött a gesztenyefa-csillár
Ezer piros-fehér gyertyája ég.
Kivilágítva már a bálterem, -
Csak a zenekar nem tud szólni még.

Pedig szólnod kell, szólnod kell szívem!
Új húrra tenned a régi vonót, -
Vagy feltenned magadra mindörökre
Az utolsó, halálos hangfogót.

Váratlanul és hihetetlenül,
Hogy is lenne, - ha megzendítenéd
Annyi tompán dübörgő gyász után
Az induló Öröm orkeszterét?!

S bál lenne aztán: lelkek lenge bálja
Kigyúlt gesztenye-csillárok alatt,
Illatos, ékes, örökös majális,
Ahol a nagy zenekar elhalad.

Álom... Idegen szelek dudorásznak
A Körös partján, holt mélység felett.
Oltó eső virággyertyákat áztat,
A Május hűvös, borús és beteg.

Nagyvárad, 1925

Reményik Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom