Magas látófa áll a földeken,
U - - - U - U - U U
a csősz itt őrködik, ha van mire,
U - - - U - U - U U
most fehér körös-köröl az egész látóhatár,
- U - U - U U U U - - - U -
esik a hó, lépéseimnek sincsen már nyomuk
U U U - - - U- - - - - U U
A hó alatt most pihen a föld,
U - U - - U U U -
a meleg földben nő a csíra...
U U - - - - U - U
A világ már régtől régen teremti önmagát,
U U - - - - - - U - U - U -
forró szelek suhantak át e tengeren,
- - U - U - U - U - U -
teremtő porszemek hulltak alá
U - - - U - - U U -
itt a földeken
- U - U -
s amott a dombok szikláira,
U - U - - - -U U
mégis hiába lesz az aratás,
- - U- U U U U U -
kevés embernek lesz kenyere,
U - - - - - U U U
hiába lesz a szüret,
U- U U U U -
kevés embernek lesz bora.
U - - - - - U U
A teremtés munkája elakadt,
U U - - - - U U U -
nem elég lesni a napot, esőt,
U U - - U U U U U -
az időjósok jelentéseit,
U U - - - U - - UU
a szelek szárnyán sem jön teremtő, finom homok.
U U - - - - - U - - U - U -
De porszem vagyok,
U - - U -
porszem vagy te is,
- - - U U
és mindannyi ember, ki jobbat akar,
- - - U - - U - U U -
nem hiába hulltunk az életbe a határtalan időből,
- U- U - - U - - U U U - U U U - -
a teremtés munkája folytatásra vár,
U U - - - - U - U - U -
az idő parancsát nekünk kell teljesíteni!
U U - U - - U - - - U - U U
Akár lágy homok leszünk,
U - - U - U -
akár viharként fogunk e földre rázuhanni,
U - U - - U - U - U - U - U
derékba fognak törni a korhadt fák
U - U - - - U U - - -
és a korhadt emberek.
- U - - - U U
| 10
10
14
14
9
9
14
12
10
5
9
10
9
7
8
10
10
10
14
5
5
11
18
12
14
7
14
11
7
|
Alliteráció
Alliteráció
|