Ott látta meg az utcasarkon,
- - U U U - U - U
Ahogy sietve ment tova, -
U - U- U - U U
Sok cifra lány között olyan volt,
- - U - U - U - -
Mint rózsák közt az ibolya.
- - - - U U U U
Igy zengett róla a poéta
- - - - U U U- U
S azóta minden délután
U - U - - - U -
Ott várta meg, mikor jön ujra
- - U - U - U - U
A kék-kartonruhás leány.
U - - - U - U-
Nem mondta néki, hogy: kisasszony...
- - U - U - U - -
S az nem felelte rá: uram...
- - U - U - U -
Sosem beszéltek még egymással,
U - U - - - - - -
De tudta, hogy szép hangja van.
U - U - - - U -
Poéta-álmok tündérkertjén,
U- U - - - - - -
A hárfák zengő lágy dalán
U - - - - - U -
Csak átcsicsergett szívén, lelkén
U - U - - - - - -
A kék-kartonruhás leány.
U - - - U - U-
És várta mindig, várta hiven,
- - U - - - U U -
Hogy kék ruhája megjelen,
- - U - U - U -
S mig el nem tünt a sok selyem közt,
U - - - U - U - -
Nézett utána szüntelen.
- - U - U - U -
Nem kérdte, honnan jő, hová megy
- - U - - - U - -
Mindennap arra egyaránt -
- - U - U U U -
Óh szive megtelt, hogyha látta
- U U - - - U - U
A szép kartonruhás leányt.
U - - - U - U-
Egyszer - hogy, hogy nem - rózsa hullott,
- - - - - - U - -
Levél zörgött a fák alatt -
U - - - U - U -
A hű poétán is erőt vett
U - U- - U U - -
Valami őszi hangulat.
U U U - U - U U
A hervadás - az nem bántotta:
U - U - - - - - U
Lesz uj virág a rózsafán -
U - U - U - U -
De hol lehet, kérdé szorongva,
U - U - - - U - U
A kék-kartonruhás leány?
U - - - U - U-
Nap-nap mult és hiába várta,
- - - - U- U - U
Többé meg nem jelent soha
- - - - U - U U
A cifra, festett rózsák útján
U - U - - - - - -
Az egyszerű kis ibolya.
U - U - U U U U
S poéta álmok dúlt kertjében
U- U - - - - - U
A hárfák bongó, bús dalán,
U - - - - - U -
Minthogyha átsiklott volna
- - U - - - - U
Egy kék-kartonruhás leány.
- - - - U - U-
Bohó szivében hitte mégis,
U - U - - - U - -
Hogy álomképe visszatér.
U - - - U - U -
Ott várt kitartón, míg egészen
- - U - - - U - U
Üres lett mind az utca, tér.
U - - - U - U -
S ahogy befordult ott a sarkon,
U - U - - - U - U
Eltépelődve bús magán -
- - U - U - U -
Selyemsuhogva jött elébe
U - U - U - U - U
Egy szép, selyemruhás leány.
- - U - U - U-
Csábító arca, mozdulatja,
- - - - U - U - U
Ahogy megszólítá: uram...
U - - - - - U -
Csak elsápadt a bus poéta
U - - - U - U- U
És félrefordult szótalan.
- - U - - - U -
Fülébe csengett hangja mindig,
U - U - - - U - -
Nem így, - az álmok szűz szaván -
U - U - - - U -
S óh tudta most már: nem tér vissza
- - U - - - - - U
A kék-kartonruhás leány.
U - - - U - U-
S úgy elszorult a szíve akkor,
- - U - U - U - -
Majd megfojtotta őt a lég.
- - - - U - U -
Pedig csak álma lett szegényebb,
U - U - U - U - -
Csak egy angyalt vesztett az ég.
U U - - - - U -
Bolondság, ejh! - mondotta - s mégis
U - - - - - - - U
Önéltét adta volna tán,
U - - - U - U -
Ha szép selymet nem öltött volna
U - - - U - - - U
A kék-kartonruhás leány.
U - - - U - U-
| 9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
8
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
|
Alliteráció
|