Szerző

Bányai Kornél

költő

1897. augusztus 26. — 1934. augusztus 31.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 985 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2015. december 28.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Bányai Kornél

Holtak vigyáznak

Únt köreit kérődzi a világ holtak vigyáznak
ha mozdulok kerékkötők törvénye fenyeget.
Ej-haj sirok buktatnak hályogos sánták kötöznek
s csak bámulom hogy élek még és látom az eget.

Kelet bocsátott zúgó szépségekkel zendüléssel
drótok közt is nap voltam én erősség friss vihar
s elhervadok öreg falakkal abroncsolt fejemmel
megrontva életem vert milliók siralmival.

Győzelmet hirdető zászlóim megfakultak rongyok
már fáj a fény s a szó agyamban mint fent kés forog.
Embervoltom arcátlanul leköpdösték az ágyúk
s arcom kutatva verdesik hiúz reflektorok.

Halottak síkja ez: vén szarkofág hegyekből róva
gyomrába örvény gyömöszölt vasizmú népeket.
Csak Siratók voltak itt minden próféták s hiába
támadtak embert indító hitek és új jelek!

Nyögök feldöngve mint a föld ha vaspaták tiporják
s béklyózott lábaim elrendeléssel hurcolom.
Ej-haj utolsót dobbanok megölnek már a holtak
megnő az árnyék s nem mulik szememből a korom.

Nyugat, 1925/8-9. szám

Bányai Kornél aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


bruckerlaszlo

2016. január 9. 13:13

---------------------------------------- --------------------
"s békjózott lábaim elrendeléssel hurcolom.
Ej-haj utolsót dobbanok megölnek már a holtak
megnő az árnyék s nem mulik szememből a korom."

Úgy látom ez az életérzés nagyon is jellemzi a magyar irodalmat a kezdetektől a napjainkig. Ha arra gondolok, hogy "milyen jó, hogy kimondatott az igazság" akkor rendbe van, de mikor azt látom, hogy a folyamat permanens; nos akkor szomorú vagyok.