Mióta élek, rajtam rabbilincs van.
U- U - - - - - U - U
Az életfához kötött láncos eb:
U - - - - U - - U U
Én a végtelen, havas pusztaságba
- U - U - U - - U - U
S az örök csillagokba kémlelek.
U U - - U - U - U -
Ködbe-kövült ős-rengeteg ölén
- U U - - - U U U -
Gyémánt-jégcsapos ezüst házeresz...
- - - U U U - - U U
Eb-testbe zárt lelkem, vigasztalódj,
- - U - - - U - U -
A szabadság valahol arra lesz.
U U - - U U U - U U
Néha álmomban arra loholok
- U - - U - U U U -
Szimatolva, a szabadság nyomán, -
U U - U U U - - U -
S megrészegülve égi szeretet,
- - U - U - U U U U
És égi szépség titkos illatán.
- - U - - - U - U -
Az életből egy-egy nyom kivezet,
U - - - U - - U U U
Egy darabig száguldok a nyomon,
- U U - - - U U U U
Aztán elvesztem, búsan visszatérek.
- - - - - - - - U - -
S álmomban is tudom, hogy álmodom.
- - U - U - U - U U
Pedig mit konc, vagy csábítás gyanánt
U - - - - - - - U -
Kecsegtetőn olykor elémbe vet:
U - U - - U U - U -
Csak jobban gyűlölteti meg velem
- - - - - U U - U -
Gazdámat, a nyomorult életet.
- - U U U U - - U U
Táplálék, szórakozás, szerelem,
- - - - U U - U U -
Meddő munkám, meg nem talált helyem:
- - - - - - U - U -
Csak feszítik a végtelen felé
- U - U U - U - U -
Fa derekára hurkolt kötelem.
U U U - U - - U U U
A végtelen vizslája vágyom lenni.
U - U - - - U - - - U
Megőrjít ez a házőrző-szerep.
U - - U U - - - U U
Azért nem kell már itten semmi, semmi,
U - - - - - - - U - U
Ha nem szégyelném: habzanék a szám,
U - - - - - U - U -
S akit szeretek, megmarnám talán,
U - U U - - - - U -
Ha vigasztal: nyugodjam bele hát.
U U - - U - - U U -
Egyszer vagy elszakítom láncomat,
- - U - U - - - U -
Vagy kitépem gyökerestül a fát.
- U - - U U - U U -
| 11
10
11
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
11
10
10
10
10
10
10
10
10
10
11
10
11
10
10
10
10
10
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|