Szerző
Batsányi János

Batsányi János

magyar költő

1763. május 9. — 1845. május 12.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 894 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2015. március 27.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Batsányi János

Vígasztalás

Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva szűz!
Holott szemedből, hív alak,
Egy könyv most is más könyvet űz?

Ím, a nagy bánat hő szava
Elhervasztó szelet hozott,
S arcád tündöklő gyöngy hava
Halványka színre változott!

Eltünt! elhagyta képedet
Szépséged régi hajnala,
Mert ah! nem látja hívedet,
Kinek kedvéért nyílt vala.

Szánd, ó kegyes! szánd éltedet;
Ne légy magadhoz mostoha.
Bármint epedsz bús lelkedet,
Nem kél fel ő többé soha!

Ha felvoná lehelletét
Magához életünk ura:
Imádjuk bölcs intézetét;
Ne szálljunk véle alkura!

1795.

Batsányi János aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!