Midőn az est, e lágyan takaró
U - U - U - - U U -
fekete, síma bársonytakaró,
U U U - U - - U U -
melyet terít egy óriási dajka,
U - U - U - U- U - U
a féltett földet lassan eltakarja
U - - - - - U - U - U
s oly óvatossan, hogy minden füszál
U - U - - - - - U -
lágy leple alatt egyenessen áll
- - U U - U U - U -
és nem kap a virágok szirma ráncot
- - U U U - - - U - -
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
U - - - U - - - U - -
nem veszti a szivárványos zománcot
- - U U U - - - U - U
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
- - U - U U U - U - -
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
U - U - U - U - U - -
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
- U U - U U U - U - U
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
U - - - - - U - U - -
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
U - U - - - U - U - -
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
- - - - - - - - U -
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
- - - - U U - - U -
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
- - - - - - U - U - -
nézzed a lombon át a lusta holdat;
- U U - U - U - U - -
vagy országúton, melyet por lepett el,
U - - - - U - - U - U
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
- - U U - - - - U - -
vagy a hajónak ingó padlatán
U U U - U - - - U -
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
- - U U U - - - U -
vagy idegen várost bolygván keresztül
U U U - - - - - U - U
állj meg a sarkokon csodálni restül
- U U - U - U - U - U
a távol utcák hosszú fonalát,
U - U - - - - U U -
az utcalángok kettős vonalát;
U - U - - - - U U -
vagy épp a vízi városban, a Riván
U - U - U - - U U U -
hol lángot apróz matt opáltükör,
- - U - - - U - U -
merengj a messze multba visszaríván,
U - U - U - U - U - -
melynek emléke édesen gyötör,
- U - - U - U - U U
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
- - U - U - U - U - -
lámpának képe van is már, de nincs is,
- - - - U U - - U - -
melynek emléke sohse lehet hűvös,
- U - - U - U U - - -
melynek emléke teher is, de kincs is:
- U - - U U U - U - U
ott emlékektől terhes fejedet
- - - - - - - U U U
a márványföldnek elcsüggesztheted:
U - - - U - - - U -
csupa szépség közt és gyönyörben járván
U U - - - - U - - - -
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
- - U - U - - - U - -
ez a sok szépség mind mire való?
U U - - - - U U U -
mégis arra fogsz gondolni árván:
- U - U - - - U - -
minek a selymes víz, a tarka márvány?
U U U - - - U - U - -
minek az est, e szárnyas takaró?
U U U - U - - U U -
miért a dombok és miért a lombok
U- U - U - U- U - -
s a tenger, melybe nem vet magvető?
U - - - U - - - U -
minek az árok, minek az apályok
U U U - - U U U U - -
s a felhők, e bús Danaida-lányok
U - - U - U UU U - -
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
U U U - - U U U U -
miért az emlékek, miért a multak?
U- U - - - U- U - -
miért a lámpák és miért a holdak?
U- U - - - U- U - -
miért a végét nem lelő idő?
U- U - - - U - U -
vagy vedd példának a piciny füszálat:
- - - - U U U - U - -
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
U- - U U - U - U - -
miért szárad le, hogyha újra nő?
U- - - U - U - U -
| 10
10
11
11
10
10
11
11
11
11
11
11
11
11
10
10
11
11
11
11
10
10
11
11
10
10
11
10
11
10
11
11
11
11
10
10
11
11
10
10
11
10
11
10
11
11
10
11
11
10
11
11
10
|
Alliteráció
Alliteráció
|