Az asszony víg, dalos volt, - kacaja, U - - - U - - U U U Mint hajnalidőn gerlice szava, - - U U - - U U U U Felhangzott szüntelen. - - - - U U A férfi nézte és ámulva szólt: U - U - U - - - U - - Lám! Azelőtt ilyen szép sose volt, - - U U - U - - U U - Én így nem ismerem! - - U - U U Továbbment. S hogy talált egy szőke lányra, U - - - U - - - U - U Leült mellé és súgva magyarázta, U- - - - - U U U - U Hogy "mi a szerelem?" - U U U U - Mikor füléhez hajlott mosolyogva, U - U - - - - U U - U Az asszony ránézett, féltőn, titokba: U - - - - - - - U - U - Igy sose bánt velem! - U U - U U Nemrég, - szerelmük végső idejébe, - - - U - - - - U U - U Hogy együtt ültek, csendben, tépelődve U U - - - - - - U - U Magányos estvelen, - U - U - U U Egyik se tudta még, hogy mi a gyásza, - U - U - U - - U U - U Akartak még, - s már nem tudtak egymásra U - - - - - - U - - U Rámosolyogni sem. - U U - U U
| A
A
B
C
C
B
| 10
10
6
10
10
6
| | A
A
B
C
C
B
| 11
11
6
11
11
6
| | A
B
C
D
D
E
| 11
11
6
11
11
6
| | | |
|
|