Szerző
Erdélyi János

Erdélyi János

ügyvéd, akadémiai tanár, költő

1814. április 1. — 1868. január 23.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 775 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2015. január 21.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Erdélyi János

Búcsú gömörtül

Fájátul a levél, Gömörtül én
Búcsúzom a halvány ősz kezdetén.
Vendég valék, úgy jöttem, úgy megyek;
Akarja ég, hogy én boldog legyek.
Óh, ott nekem nincs hű testvér, anya,
Ki búcsúzásomban megáldana.
Nincs gyermekévi emlék, szent kötél,
Elszakadó csak sírok szélinél.
Nincsen halottam földében, ki rám
Számolna: éjeit virasztanám.
Nincs szerelem, hogy visszanézzek én,
Egy pár könyűre a hű lány szemén...
Nincs semmim és elhagynom oly nehéz.
S midőn szemembül a távolba vész,
Vigasztalásom az, ha képzelem,
Hogy ott barátság, nyájas érzelem
S erény után törekvő nemzedék
Között szivem föl-fölszenteltetek,
örökre bár tudnám megáldani,
Hogy nagy hirét fogjam csak hallani!

Harkács, 1838.

Erdélyi János aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!