Szerző
Zajzoni Rab István

Zajzoni Rab István

csángó költő

1832. február 2. — 1862. május 15.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1337 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2015. január 15.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Zajzoni Rab István

Örülj, vidulj, magyar hazám

Örülj, vidulj, magyar hazám.
Imádd nagy istened,
Büszkén emeld ma lekonyult,
Megrongált fejedet.

Az ezredéves ivadék,
Az aluvó magyar,
A napot kelni látja már
És ébredni akar.

A szent erő, a lelki fény,
Mi pihent kebelén,
Mily szép életre kél ki most
A szellem mezején!

És összeforr az akarat,
Mint hosszu bérci sor,
És áll a tett, mig áll a föld,
Mint óriás szobor.

S e szobor derült homlokán
Dicsőség tündököl,
Mit felhők éje soha, de
Soha le nem töröl.

Örülj hát, bús magyar hazám,
Imádd nagy istened,
Büszkén emeld ma lekonyult,
Megrongált fejedet.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!