Égj, füstölögj vigan, te jó szivar!
- - U - U - U - U -
Kék füstödön még hadd merengjek el,
- - U - - - U - U -
Röptét ha látom, tán lelkemnek is
- - U - - - - - U -
Magasba szállni újra vágya kel.
U - U - U - U - U U
Óh, jó barátom vagy te, elvonod
- - U - - - U - U U
A föld rögétől lelkem, és ami
U - U - - - U - U U
Szememből már-már végképp kiapadt:
U - - - - - - UU -
Egy pár könyűt is tudsz fakasztani!
- - U - - - U - U U
Ah, a mi sorsunk oly hasonlatos!
U U U - - - U - U -
Hisz mindkettőnknek folyton égni kell!
- - - - - - U - U -
Még egy utolsó füst - egy végsohaj,
- U U - - - - - U -
S aztán örökre elfelednek, el!
- - U - U - U - U U
De ellentétek is vagyunk: tüzed,
U - - - U - U - U -
Bár holt anyag vagy, égre szállni készt;
- - U - U - U - U -
Mig engemet, az embert, földre sujt
U - U U U - - - U -
A láng, mi bennem titkon dúl, emészt!
U - U - - - - - U -
Csak füstölögj!... a percek múlnak... és
- - U - U - - - U -
- Örökre még szenvedni sem lehet!
U - U - - - U - U -
Te is kialszol, - elszáll lelkem is,
U - U- U - - - U -
Hová, mivé lesz? - nincs rá felelet!
U - U - - - - U U U
Ha majd tüzed, mely vígan ég, kihalt,
U - U - - - U - U -
És lerogyok én is a kín alatt:
- U U U - U U - U -
Emlék jelűl mindkettőnk részirül
- - U - - - - - U U
A kezdet és vég: hamv és por marad!
U - U - - - - - U U
A szél majd ezt is elragadja... és
U - - - U - U - U -
Az országútak fáradt vándora,
U - - - - - - - U U
Ha tán szemébe megy - nem tudja meg:
U - U - U - - - U -
Szivarhamv-é, vagy emberszív pora?
U - - - U - - - U U
| A
B
C
B
| 10
10
10
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 10
10
10
10
| ^ Félrím
| A
B
C
D
| 10
10
10
10
| | A
B
C
B
| 10
10
10
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 10
10
10
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 10
10
10
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 10
10
10
10
| ^ Félrím
| | |
|
|