Jaj mim van, jaj mi az enyém.
- - - - U U U -
Előbb egy világ fölött voltam úr.
U - - U - U - - U -
- Én zárt szobám, én szárnyaló agyam -
- - U - - - U - U -
Most száz palota némán égbe nyúl
- - U U U - - - U -
S recsegő léptem elvész nyomtalan,
U U - - U - - - U -
Száz idegen láb jár lábom helyén.
- U U - - - - - U -
Jaj mim van, jaj mi az enyém.
- - - - U U U -
Az ezeredik siető vagyok.
U U U U - UU - U -
Mint nekem más, én másnak tűnök el
- U - - - - - - U -
S száz lámpa gyúl és száz ivláng ragyog
- - U - - - - - U -
Messze száz asszony férfit büvöl el
- U - - - - - U U -
S száz gyermek hánykolódik a helyén.
- - - - U - U U U -
Jaj, léptemen nem nőnek oszlopok,
- - U - - - U - U -
Melyek hogy éltem és jártam, jeleljék
U - U - U - - - U - -
S a mely kérdésre mind büszkén felel még
U - - - U - - - U - -
Amikor én már feküdni fogok
U U U - - U - U U -
S amit gondoltam, eltűnt, mint a pára
U - - - U - - - U - U
Száll - vár - új apára.
- - - U - U
| A
B
C
D
C
A
| 8
10
10
10
10
10
| | A
B
C
B
C
A
| 8
10
10
10
10
10
| | A
B
B
A
C
C
| 10
11
11
10
11
6
| | | |
|
|