Szerző

Peterdi István

nyugatos költő, műfordító

1888. — 1944. december

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 342 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2015. január 11.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Peterdi István

Fáradt, mégis rapszodikus beszélgetés

"Azelőtt még csak szóltál néha." - Szóltam.
"Most szótlan lettél." Szótlan.
"A világ olyan, mint volt." Én nem.
"Ez a kevés szó gyötrő." Ó, Uram.
A szó mézétől megfúlhattam volna
A nagy nézéstől lehettem volna vak
Nincs szó, nincs szín, amely mélyebbre hatolna
annak, aki nem mint én, hallgatag.

Százféleképp ha mondom: asszony: egy.
Ha mondom: kín, bűn, szegénység, nyomor -
Egy mélyre megy.
Ha mondom: feleség - úgy belerendül
A valamikor fiatal szív, amely táncolt a szerelemtül
Mintha azt mondom: munka.
Szó, egy, - elég.
Ezt nem tudod te még.
Egy pár szó van csak, örök.
A többi mellette zörög.
A többi, ha tetszik: dalol.
De mint a gyerek, akinek a diftéria fogja be holnap a száját -
Nyugodt szemöldök alól
Nyugodt szem nézze, ez mit beszél, az mit -
Temetést énekel, lagzik, -
A nászát énekli, vagy a halotti imáját -
Az örök szót mondod: temetés.
Az örök szót mondod: sírás.
És igazad van neked, mint neki.
Téged a fölösleges beszéd untat.
Az élet az orsót pergeti.
Sok szó a megfoghatatlant kergeti.
A te Egyed ha kondul, nem várja a jövőt és nem siratja a múltat.

Nyugat, 1923/11-12. szám, Osvát Ernőnek ajánlom

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom