Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
- - U - - - U U - - - U -
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
U - U - U - - U - - - U -
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
U - - - U - - U - U - U - U
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
U - U - U - - U - - - U - U
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
U - - - U - - U - U - U U
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
- - U - U - U - - - - U U
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
U - U - U - - U - - - U -
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
U - - - U - - - - U U U -
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
U - - - U - U - - U - U U
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
U - U - - - - U - - - U -
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
U - - - U - U - - - - U -
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
- - U - U - - U - - U -
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
- - - - U - - - - - - U -
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
U - - - - - - - - U - U -
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
- - - - U - - - - - - U -
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
- - U - U - - U - -- U U
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
- - - - U - - - - - - U U
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
U - - - U - - U - - - U -
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
U - - - U - - U - - - U U
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
- - - - U - U U - U - U -
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
U - - - U - - U - U - U -
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
U - U - U - - U - - - U U
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
- - U - U - U U - - - U U
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
U - U - U - - - - U - U U
s az iskolába menvén, a járda peremén,
U - U - U - - U - U U U -
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
- U U - U - U - - U - U -
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
- - U - U - - U - U - U -
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
- - - - - - - - - U - U -
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
- - U - U - U U - U - U -
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
- - U - - - - U - U - U -
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
U - - - U - - - - - - U U
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
- - U - U - - - - U - U -
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
U - - - U - - U - - - U - U
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
- - U - U - U - - U - U - U
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
- - U - U - - - - U - U - U
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
- - U - U - - - - - - U - U
| A
B
C
C
A
A
D
D
E
F
G
H
I
I
A
A
J
J
K
K
A
A
J
J
L
L
F
F
| 13
13
14
14
13
13
13
13
13
13
13
12
13
13
13
13
13
13
13
13
13
13
13
13
13
13
13
13
| | A
A
B
B
C
C
B
| 13
13
13
13
14
14
14
| | A
| 14
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|