Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
- - U - U U - U - - U
s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról,
U- U - U - U - - U - -
hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, -
- - - - - - - U - U - U
mikor átkarolt, kérte, őrizzem pihenését.
U U - U - - U - - - U U - -
De nap kacsintgat át fodrán a lombnak,
U - U - U - - - U - -
vad darazsak dudolnak körül haraggal.
- U U - U - - U - U - U
És a lomb makkal felel és feleselget,
- U - - - U U - U U - -
hulló makk makkot kerget, nem tud a fán maradni.
- - - - - - - - U U - U - U
Fanni fölébred és álmos szeme kék,
- U U - U - - - U U -
keze oly szép, mint szentkép keze és gonddal
U U - - - - - U U - - -
békít a lombbal, végigsimít a számon
- - U - - - - U - U - -
s ujját ott tartja három harapós fogamon még,
- - - - U - - U U - U U - -
hogy ne beszéljek. Így készül az új csend
- U U - U - - U U - -
és a csendből odafent sziszegve eső
- U - - U U - U - U U -
hatnapos esső, mely elmossa a makkot
- U U - - U - - U U - -
s mint fekete szallagot, úgy köti ránk a novembert.
- U U U - U U - U U - U U - -
| 11
12
12
14
11
12
12
14
11
12
12
14
11
12
12
15
|
Alliteráció
|