Radnóti Miklós Alkonyi elégia című versének elemzése

RitmusképletSzótag
Ó, alkonyoknak könnyű vétkei: 
-  -  U  -  -   -   -  -  UU   
semmittevés és pillanatnyi csönd;
 -  -  U -  -   -  U -   U   -   
az álmos hegyek fejére lassan
U  -  -   U  -   U - U  -  U 
az este ringató folyókat önt.
U  -  U  -  U -  U  - U  -    

 
A nap zaja elúszik messzire,
U  -   U U U -  -   -   U U  
lépek s mintha suttogásban járnék,
 - -     -   U  -  U -  -   -  -   
fut macskatalpain a tompa fény,
 -   -   U -  UU  U  -  U  -    
halvány árnyat szűl a vastag árnyék.
 -  -   -   -    -  U  -  U  -   -   

  
Régi halottaimnak húsa fű,
 - U  U -  U-  -   - U  -  
fű és virág s mindenhol meglelem;
 - -   U -     -  -  -   -  U -   
vékony illatukkal álldogálok,
 - U   -  U -  U  -   U - -   
s oly megszokott immár a félelem.
  -    -   U -   -  -  U  - U U   

  
Fodrozó füst az ákácok sora,
 -  U -  -   U  - - -   U U 
a hallgató sötét rájukhajolt,
U  -   U -  U -   - -  U -   
előgurul és tétován megáll
U - U U  -   - U -   U -   
föltartott ujjamon a lomha hold.
 -  -  -   -  U U  U  -  U  -    

 
Esti béke, téged köszöntelek,
-  U  - U   - -   U  -  U U  
az úton nehéz napom pora száll;
U  - -   U -   U -   U U   -    
lassú szívemben ilyenkor lágyan
 -  -   - -  U  U  -  -   -  -  
szenderg a folyton készülő halál.
  -  -   U  -   -   -  U -  U -  
 10

10

10

10



10

10

10

10



10

10

10

10



10

10

10

10



10

10

10

10























Alliteráció



























Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom