Ó, alkonyoknak könnyű vétkei: - - U - - - - - UU semmittevés és pillanatnyi csönd; - - U - - - U - U - az álmos hegyek fejére lassan U - - U - U - U - U az este ringató folyókat önt. U - U - U - U - U - A nap zaja elúszik messzire, U - U U U - - - U U lépek s mintha suttogásban járnék, - - - U - U - - - - fut macskatalpain a tompa fény, - - U - UU U - U - halvány árnyat szűl a vastag árnyék. - - - - - U - U - - Régi halottaimnak húsa fű, - U U - U- - - U - fű és virág s mindenhol meglelem; - - U - - - - - U - vékony illatukkal álldogálok, - U - U - U - U - - s oly megszokott immár a félelem. - - U - - - U - U U Fodrozó füst az ákácok sora, - U - - U - - - U U a hallgató sötét rájukhajolt, U - U - U - - - U - előgurul és tétován megáll U - U U - - U - U - föltartott ujjamon a lomha hold. - - - - U U U - U - Esti béke, téged köszöntelek, - U - U - - U - U U az úton nehéz napom pora száll; U - - U - U - U U - lassú szívemben ilyenkor lágyan - - - - U U - - - - szenderg a folyton készülő halál. - - U - - - U - U -
| 10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
| Alliteráció
|