Szerző

Ambrus Balázs

születési nevén Hermann Károly, orvos, költő és kritikus

1887. október 16. — 1941. december 17.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 845 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2015. január 6.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Ambrus Balázs

Chanson

A hervadást én nagyon szeretem,
A tünedező, lenge éveket,
Sárga hárfájuk gyakran zeng nekem
Egykedvű, fáradt, fájó éneket.

Hogy szeretem az ó ruhák színét!
A kis szobákban felgyült limlomot,
A balkonról lehangzó zenét,
Kis városban a régi templomot,

A kedves, barna, öreg házakat,
Ha tekintetem homlokukra fut,
Lelkem mélyén felkél egy gondolat
Megsimogatni fáradt homlokuk.

A régi versek halk üteme él;
A versé, melyből sóhaj füstje száll
S vad dal, amely ha bánatodhoz ér
Halott zenészek lelke muzsikál.

De legszebb tán a temetői hant
Amely a holtat békén rengeti
S a katona, ki ott nyugszik alant
S a drága nőt még most is szereti.

Mindent szeretek, ami már avult,
Aminek sorsa bevégeztetett,
Aminek némult hangja már: a múlt,
...az egész furcsa, fájó életet.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!