Alig bírtuk, füve perzselte lábunk,
U - - - U U - - U - -
de a tisztásig kellett menni még,
U U - - - - - - U -
fölöttünk, mint egy órjás rózsa kelyhe,
U - - - U - - - U - U
éretten, égőn, fulladásig telve
- - U - - - U - - - U
alig légzett a júliusi ég.
U - - - U - UU U -
E csenddel szemben lent a fűben, bezzeg,
U - - - - - U - - - -
száz kórus zengett összevissza-dalt
- - - - - - U - U -
oly harsányan, hogy kutyám ráncos füllel
- - - - - U - - - - U
és lógó nyelvvel bosszankodva dült el
- - - - - - - - U - -
s szöcske után a levegőbe falt.
- U U - U U U - U -
Nem vette észre semmi, hogy profán nép
- - U - U - U - U - -
mohón lesi, milyen belül a nyár,
U - U U U - U U U -
s mire egy víg szitakötő csodálva
U U - - U U U - U - U
rájött, hogy létünk nem egy bizarr álma,
- - - - - U - U - - U
beláttunk titkuk rejtekébe már:
U - - - - - U - U -
Megláttuk, hogy a szent elégedettség
- - - U U - U - U - -
úgy abroncsolja át a telt nyarat,
- - - - U - U - U U
ahogy Isten aranyhordóját illő,
U U - U U - - - - - -
s azt őrizvén minden fűszálból nyíl lő
- - - - - - - - - - -
s minden ellenen diadalt arat.
- U - U - UU - U U
Népünnepély bukfencező hangyákkal
- - U - - - U - - - -
volt ez s táncolt száz katicabogár,
- - - - - U U U U -
s az erdőszélről három nyúlfióka
U - - - - - - - U- U
ágaskodón leste: be szép e móka,
- - U - - U U - U - U
mellyel mulatja önmagát a Nyár.
- - U - U - U - U -
A tisztásig még három lépés kellett,
U - - - - - - - - - -
de azt súgta egy mély parancs: elég!
U - - U - - U - U -
e varázshoz, mint órjás rózsa kelyhe,
U U - - - - - - U - U
éretten, égőn, fulladásig telve
- - U - - - U - - - U
csak ő méltó: a júliusi ég.
U - - - U - UU U -
| A
B
C
C
B
| 11
10
11
11
10
| | A
B
C
C
B
| 11
10
11
11
10
| | A
B
C
C
B
| 11
10
11
11
10
| | A
B
C
C
B
| 11
10
11
11
10
| | A
B
C
C
B
| 11
10
11
11
10
| | A
B
A
A
B
| 11
10
11
11
10
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|