Szerző

Ámos Imre

festőművész és költő

1907. december 7. — 1944. tél

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 3075 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2015. január 3.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (7)

Ámos Imre

Rádgondolva

Nyitott ajtajú börtönben járok
Elmenni hozzád mégsem mehetek
Köt a parancs s én gyáva lázadó
Csak állok, nézek s csendben szenvedek

Síró fekete fák közt mint terhes,
Fázom, remegek féltve magzatom
A gyötrő vágyat mely hozzád vezet
S a hosszú napi imát mormolom

Könnyes levelek érintik halkan
Zizzenő szóval sápadt fülemet
Sóhajtva súgják föld felé tartva
Az utunk innen máshová vezet

Megállás nincsen ródd a lépteket
A kerék egyszer akit elkapott
Addig csavarja el nem ereszti,
Míg a nedves föld reá nem hullott.

B. Aliga munkatábor, 1940.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!