Radnóti Miklós Pirul a naptól már az őszi bogyó című versének elemzése

RitmusképletSzótag
Szőke, pogány lány a szeretőm, engem
  - U   U -    -   U   U U -   -  -  
hisz egyedül és ha papot lát
 U   U  U U  -   U  U -   -  
rettenve suttog: csak fű van és fa;
 -  -  U  -  -     -   -  U  -   U  
nap, hold, csillagok s állatok vannak
 -    -      -  U -    -  U -   -  U 
a tarka mezőkön. És elszalad. Por
U  -  U  U - U   -  -   U -    -  
boldogan porzik a lábanyomán.
 -  U -   -  U  U  - U  U -   

  
Pedig fönn a kertek felé
 U -   -   U  -  -   U - 
feszület is látja a csókját és
 U  U U  -   -  U U   -  -  - 
örömmel hull elé a búzavirág,
U -  -   -   U - U  - U U -   
mert mindig hiába megcsudálja őt
 -    -  -   U- U  -   U -  U - 
egy szerelmetes, szakállas férfiszentség.
-     U -  U -     U -  -   -  U  -   -   

  
Tizennyolc éves és ha nélkülem van,
 U -   -   - U  -   U  -  U -   -   
hallgatva jár, mint erdős partok
 -   -  U  -    -   -  -   -  -  
közt délidőn jár a nyári víz s
 -    - U -   -  U   - U  -    
csillogó gondot ringat magában arról,
  -  U -  -  -   -  -   U - U  -  -   
hogy sohasem telünk el a csókkal és
 -    U U -   U -   U  U   -  U  -  
szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó.
  U U -   U U  U  -  -   -  U  -  U  U  - 
 11

9

10

10

11

10



8

10

11

11

12



11

9

9

12

11

14























Alliteráció

Alliteráció