Szőke, pogány lány a szeretőm, engem
- U U - - U U U - - -
hisz egyedül és ha papot lát
U U U U - U U - -
rettenve suttog: csak fű van és fa;
- - U - - - - U - U
nap, hold, csillagok s állatok vannak
- - - U - - U - - U
a tarka mezőkön. És elszalad. Por
U - U U - U - - U - -
boldogan porzik a lábanyomán.
- U - - U U - U U -
Pedig fönn a kertek felé
U - - U - - U -
feszület is látja a csókját és
U U U - - U U - - -
örömmel hull elé a búzavirág,
U - - - U - U - U U -
mert mindig hiába megcsudálja őt
- - - U- U - U - U -
egy szerelmetes, szakállas férfiszentség.
- U - U - U - - - U - -
Tizennyolc éves és ha nélkülem van,
U - - - U - U - U - -
hallgatva jár, mint erdős partok
- - U - - - - - -
közt délidőn jár a nyári víz s
- - U - - U - U -
csillogó gondot ringat magában arról,
- U - - - - - U - U - -
hogy sohasem telünk el a csókkal és
- U U - U - U U - U -
szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó.
U U - U U U - - - U - U U -
| 11
9
10
10
11
10
8
10
11
11
12
11
9
9
12
11
14
|
Alliteráció
Alliteráció
|