Nézd! dércsipte fáink megőszült
- - - U -- U - -
fején ül most a szél és lengő
U - - - U - - - -
harangú tornyok között csak
U - - - - U - -
megkondúlnak a jámbor imák!
- - - U U - U U -
Csorgó nyálával békés borjú
- - - - - - - - -
lépdel még szekerünk után, de
- - - U U - U - U
már nem kószál szárnyas szavakkal
- - - - - - U - -
szájunk körül halovány ámen!
- - U - U U - - U
Megmosakodtunk! tornyok között,
- U U - - - - U -
fákon pihenő szélben és most
- - U U - - U - -
megőszült fák közt csókokkal tarkán
U - - - - - - - - -
pogány szemekkel kitavaszodtunk!
U - U - - U U U - -
A testünket nézd! együtt fakad a
U - - - - U - U U U
rüggyel drága hús és napbadobált
- - - U - - - U U -
csókjaink után boldog torokkal
- U- U - - - U - U
így, istentelenül fölsikoltunk!
- - - U U - - U - -
| 9
9
8
9
9
9
9
9
9
9
10
10
10
10
10
10
|
Alliteráció
|