Álmomban fú a szél már éjjelente
- - - - U - - - U - U
s a hófehéren villanó vitorlák
U - U - - - U - U - -
csattogva híznak messzi útra készen.
- - U - - - U - U - U
Úgy írom itt e lassu költeményt,
- - U - U - U - U -
mint búcsuzó, ki ujra kezdi éltét,
- - U - U - U - U - -
s ezentúl bottal írja verseit
U - - - U - U - U-
szálló homokra távol Áfrikában.
- - U - U - U - U - U
De mindenünnen, Áfrikából is
U - U - U - U - - -
borzalmas sírás hallik; rémitő
- - - - - - - - U -
gyermekét szoptatja nappal, éjjel
- U - - - U - U - -
szederjes mellén a dajka idő.
U - - - - U - U U -
Mit ér a szó két háború között,
U - U - - - U - U -
s mit érek én, a ritka és nehéz
U - U - U - U - U -
szavak tudósa, hogyha ostobán
U - U - U - U - U -
bombát szorongat minden kerge kéz!
- - U - - - - - U -
Egünkre láng fut és a földre hull
U - U - U - U - U -
az égi fényjelekből olvasó,
U - U - U - - - U -
fájdalom kerít körül fehéren,
- U - U - U - U - U
akár apályidőn tengert a só.
U - U - U - - - U -
Őrizz és védj, fehérlő fájdalom,
- - - - U - - - U -
s te hószín öntudat, maradj velem:
U - - - U - U - U -
tiszta szavam sose kormozza be
- U U - U U - - U U
a barna füsttel égő félelem!
U - U - U - - - U U
| 11
11
11
10
11
10
11
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
|
|