Radnóti Miklós Ó, régi börtönök című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Ó, régi börtönök nyugalma, szép
-   - U  -  U -    U -  U    -  
    és régimódi szenvedés, halál
              -   - U - U   -  U -    U -  
költőhalál, fennkölt és hősi kép,
 -  - U -    -   -   -   - U  -   
    tagolt beszéd, mely hallgatót talál, -
               U -    U  -    -    -   U -   U -     
mily messzi már. A semmiségbe lép,
 -    -   U  -   U  -  U -  U  -   
    ki most mozdulni mer. A köd szitál.
               U  -    -  -  U  U   U  -    U -  
A valóság, mint megrepedt cserép,
U  U - -    -    -  U -     U -   
    nem tart már formát és csak arra vár,
               -   -    -   -  -  -    U  -  U  -   
hogy szétdobhassa rossz szilánkjait.
 -     -  -  -  U  -      U -   UU   

  
Mi lesz most azzal, aki míg csak él,
 U  -    -   -  U   U U  -    U  -  
amíg csak élhet, formában beszél
U -    U  -  -    -  - -   U  -  
s arról, mi van, - ítélni így tanít.
  -  -    U  U     - -  U -    U -   

  
S tanítna még. De minden szétesett.
   U -  U  -    U  -  -    - U -    
Hát ül és néz. Mert semmit sem tehet.
 -  U  -   -    -    -  -   -   U U  
A

B

A

B

A

C

A

B

D

 10

12

10

12

10

12

10

12

10

A

A

B

 10

10

10

A

A

 10

10

^ Bokorrím










Alliteráció





















Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom