Nem bírta hát tovább a roncsolt szív s tüdő
- - U - U - U - - - U -
a multat és e bomlott éveken
U - U - U - - - U -
virrasztó gondokat, hitet, csalódást,
- - - - U - U - U - -
nem bírta más, csupán az értelem,
- - U - U - U - U U
s az bírta volna még. De megszökött a test,
- - U - U - U - U - U -
szived megállt, a festék megmeredt,
U - U - U - - - U -
üres maradt a karton és a vászon,
U - U - U - U - U - -
kezed nem méláz már a lap felett;
U - - - - - U - U -
árván maradt világod és világunk,
- - U - U - U - U - -
sötéten színes, fölmért s tág világ;
U - - - - - - - U -
bivaly, ló, munkás, költő sír utánad
U - - - - - - - U - -
s a dési templom és a dési fák.
U - U - U - U - U -
A sorsod ellenére voltál mester
U - U - U - U - - - U
és példakép. Hivő, igaz, okos;
- - U - U - U U U U
a munkáló idő emel ma már;
U - - - U - U - U -
hiába omlik rád sír földje most,
U- U - - - - - U -
a dolgozók nehézkes népe feldobott, -
U - U - U - - - U - U -
csodálatos roncsát a szörnyü tenger,
U - U - - - U - U - -
hű voltál hozzá s hozzád az kegyetlen,
- - - - - - - - U - -
de megtanul majd s többé nem felejt el.
U - U - - - - - U - U
S ha megtanult, úgy látja majd, ahogy te,
U - U - - - U - U - U
a külvárost, a tájat, társait;
U - - - U - - - U-
mindegy, koporsót, korsót mond a kép,
- - U - - - - - U -
vagy tűzfalat, mert minden arra int:
- - U - - - U - U -
"Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:
- - U - U - - - U - U
ez volt a múlt, emez a vad jelen, -
- - U - U U U - U -
hordozd szivedben. Éld e rossz világot
- - U - U - U - U - U
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
- - - - - - - - U - U
hogy más legyen."
- - U U
| A
B
C
B
| 12
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 12
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
D
| 11
10
10
10
| | A
B
B
B
| 12
11
11
11
| | A
B
C
B
| 11
10
10
10
| ^ Félrím
| A
B
A
C
B
| 11
10
11
11
4
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|