KÖLTŐ - - Kérdeztél volna csak magzat koromban... - - - - U - - - U - U Ó, tudtam, tudtam én! - - - - U - Üvöltöttem, nem kell a világ! goromba! U - - - - - U U - U - U tompán csap rám a sötét és vág engem a fény! - - - - U U - - - - U U - És megmaradtam. A fejem rég kemény. - - U - U U U - - U - S tüdőm erősödött csak, hogy annyit bőgtem én. U - U - U - - U - - - U - A HANG U - S a vörheny és a kanyaró U - U - U U U - vörös hullámai mind partradobtak. U - - - UU - - U - U Egyszer el akart nyelni, - aztán kiköpött a tó. - U U U - - U - - U U - U - Mit gondolsz, miért vett mégis karjára az idő? - - - U- - - - - - U U U - S a szív, a máj, a szárnyas két tüdő, U - U - U - - - U - a lucskos és rejtelmes gépezet U - U - - - - - U - hogy szolgál... ó miért? s a rettentő virág - - - - U- U - - - U - nem nyílik még husodban tán a rák. - - - - U - - - U - KÖLTŐ - - Születtem. Tiltakoztam. S mégis itt vagyok. U - - - U - - - U - U - Felnőttem. S kérdezed: miért? hát nem tudom. - - - - U - U- - - U - Szabad szerettem volna lenni mindig U - U - - - U - U - - s őrök kisértek végig az uton. - - U - - - U U U U A HANG U - Jártál szellőtől fényes csúcsokon, - - - - - - - - U - s láttál, ha este jött, a hegyre töppedt - - U - U - U - U - - bokrok közt térdepelni egy jámbor őz-sutát; - - - - U - U - - U - U - láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet, - - - - U - - U - - - U - - s mezítlen ifju asszonyt folyóból partra lépni U - U - U - - U - - - U - U s egyszer kezedre szállt egy nagy szarvasbogár... - - U - U - - - - - U - KÖLTŐ - - Rabságból ezt se látni már. - - - - U - U - Hegy lettem volna, vagy növény, madár... - - - - U - U - U - vigasztaló, pillangó gondolat, U - U - - - - - U - tünő istenkedés. Segíts szabadság, U - - - U - U - U - - ó hadd leljem meg végre honnomat! - - - - - - U - U U A csúcsot ujra, erdőt, asszonyt és bokrokat, U - U - U - - - - - - U U a lélek szélben égő szárnyait! U - - - U - - - UU És megszületni ujra új világra, - - U - U - U - U - U mikor arany gőzök közül vakít U U U - - - U - U - s új hajnalokra kél a nap világa. - - U - U - U - U - U Még csönd van, csönd, de már a vihar lehell, - - - - U - U U - U - érett gyümölcsök ingnak az ágakon. - - U - U - U U - U U A lepkét könnyü szél sodorja, száll. U - - - U - U - U - A fák között már fuvall a halál. U - U - - U - U U - És már tudom, halálra érek én is, - - U - U - U - U - U emelt s leejt a hullámzó idő; U - U- U - - - U - rab voltam és magányom lassan - - U - U - - - - növekszik, mint a hold karéja nő. U - - - U - U - U - Szabad leszek, a föld feloldoz, U - U U U - U - - s az összetört világ a föld felett U - U - U - U - U - lassan lobog. Az írótáblák elrepedtek. - - U U U - - - - - U - - Szállj fel, te súlyos szárnyu képzelet! - - U - - - U - U U A HANG U - Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik; - U U - U - U U - U elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld. - - - - U - - - - U U - De haragod füstje még szálljon az égig, U U U - - U - - U U - - s az égre írj, ha minden összetört! U - U - U - U - U -
| A
| 2
| | A
B
A
B
C
C
| 11
6
12
13
11
13
| | A
| 2
| | A
B
A
C
C
D
E
F
| 8
11
14
14
10
10
12
10
| | A
| 2
| | A
B
C
B
| 12
12
11
10
| ^ Félrím
| A
| 2
| | A
B
C
B
D
E
| 10
11
13
14
14
12
| | A
| 2
| | A
A
B
C
B
| 8
10
10
11
10
| | A
B
C
B
C
| 13
10
11
10
11
| | A
B
C
C
| 11
11
10
10
| | A
B
C
D
| 11
10
9
10
| | A
B
B
B
| 9
10
13
10
| | A
| 2
| | A
B
A
C
| 10
12
12
10
| | | |
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|