1
Látjátok, annyi szenvedés után most
- - U - U - U - U - -
pihen e hűvös, barna test.
U U U - - - U -
Csak csont és bőr és fájdalom.
- - - - - - U -
S akár a megtépett, kidőlt fatörzs
U - U - - - U - U -
évgyűrüit mutatja,
- - U- U - U
bevallja ő is gyötrött éveit.
U - U - - - - - U-
Csak csont és bőr e test.
- - - - U -
De most a nemzeté is
U - U - U - -
csak csont és bőr és fájdalom. Ime,
- - - - - - U U U U
Balázs, kihez könyörgött, vedd karodba!
U - U - U - - - U - U
O, requiem aeternam dona ei... Domine!
U U UUU UU - - U U UU U U U
2
Szavak jöjjetek köré,
U - - U - U -
ti fájdalom tajtékai!
U - U - - - UU
ti mind, a gyásztól tompa értelem
U - U - - - U - U -
homályán bukdosó szavak,
U - - - U - U -
maradjatok velem:
U - U - U -
gyászold omló göröngy,
- - - - U -
sírj rá a sírra most!
- - U - U -
jöjj, könnyü testű fátyol
- - U - - - U
ó, takard be,
- U - U
s akit már régen elhagyott a hang, -
U - - - U - U - U -
gyászold meg őt, te konduló harang,
- - U - U - U - U -
lebegő lélek és gömbölyű gyöngy,
U U - - U - - U - -
s gyászolj megint
- - U -
te csilla szó, te csillag
U - U - U - -
te lassu pillantásu szó, te hold,
U - U - - - U - U -
s ti többiek! ti mind!
U - U- U -
3
Tudtuk már rég, minden hiába, rák
- - - - - - U- U -
marcangol és szemedben ott ragyog
- - U - U - U - U U
egy messzi és örök dolgokból font világ,
- - U - U - - - - - U -
s hogy oly időtlen vagy te, mint a csillagok.
U U U - - - U - U - U U
Tudtuk, hogy meghalsz, tudtuk s mégis oly
- - - - - - - - U U
árván maradtunk most a Művel itt.
- - U - - - U - U -
Nagysága példa. És magasság.
- - U - U - U - -
És szédület. Szivet dobogtató.
- - U - U - U - U -
4
Ki nézi most tollat fogó kezünket,
U - U - - - U - U - -
ha betegen, fáradtan is, de mégis...
U U U - - - U - U - -
ki lesz az élő Mérték most nekünk?
U U U - - - - - U -
Hogy összetörte már a fájdalom,
U - U - U - U - U -
nézd, ezt a költeményt is.
- - U - U - U
Mit szólnál hozzá? - lám az eljövő
- - - - - - U - U -
költőnek is, ki félve lép még,
- - U - U - U - -
most már a Mű a mérték.
- - U - U - -
S nem érti árvaságunk,
U - U - U - -
ha bólintunk: halott már...
U - - - U - -
nem ismert téged, ágyadnál nem ült,
U - - - U - - - U -
s nem ült az asztalodnál.
U - U - U - -
Nem tudja majd, mi fáj...
- - U - U -
s nem kérdi és nem kérdik tőle sem, -
- - U - - - - - U -
mint egymástól mi, - évek óta már,
- - - - U - U - U -
mint jelszót, hogy: "ki járt kint nála?
- - - - U - - - U
Ki tudja, mondd, hogy van Babits Mihály?"
U - U - - - U - U -
5
Halott keze nem fogja már a tollat,
U - U U - - U - U - -
béhunyt szeme nem lát több éjszakát.
- - U U - - - - U -
Örök világosság, kibomló égi láng
U - U - - - U - - - U -
röppen felé a földi füstön át.
- - U - U - U - U -
| A
| 0
| | A
B
C
D
E
F
B
| 11
8
8
10
7
10
6
| | A
B
C
B
| 7
10
11
16
| ^ Félrím
| A
| 0
| | A
B
C
D
C
E
F
G
H
D
D
E
I
J
K
L
| 7
8
10
8
6
6
6
7
4
10
10
10
4
7
10
6
| | A
| 0
| | A
B
C
B
| 10
10
12
12
| ^ Félrím
| A
B
C
D
| 10
10
9
10
| | A
| 0
| | A
B
C
D
B
| 11
11
10
10
7
| | A
B
B
| 10
9
7
| | A
B
C
B
| 7
7
10
7
| ^ Félrím
| A
B
C
D
A
| 6
10
10
9
10
| | A
| 0
| | A
B
C
B
| 11
10
12
10
| ^ Félrím
| | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|