REPÜLŐ
U U -
Jó messzi jártunk éjjel, dühömben már nevettem,
- - U - - - - U - - - U - -
méhrajként zümmögött a sok vadász felettem,
- - - - U - U - U - U - U
a védelem erős volt, hogy lődöztek barátom,
U - U U U - - - - - - U - -
míg végül új rajunk feltünt a láthatáron.
- - U - U - - - U - U - -
Kis híja volt s leszednek s lenn összesöprögetnek,
- - U - U - - - - U - U - -
de visszajöttem nézd! és holnap ujra retteg
U - U - - - - - U - U - -
s pincébe bú előlem a gyáva Európa...
- - U - U - U U - U UU - U
no hagyjuk már, elég! Írtál-e tegnap óta?
U - - - U - - - U - U - U
KÖLTŐ
- -
Írtam, mit is tehetnék? A költő ír, a macska
- - U - U - - U - - - U - U
miákol és az eb vonít s a kis halacska
U- U - U - U - U - U - U
ikrát ürít kacéran. Mindent megírok én,
- - U - U - - - - U - U -
akár neked, hogy fönn is tudd hogy` élek én,
U - U - - - - - - - U -
mikor a robbanó és beomló házsorok
U U U - U - - U- - - U -
között a véreres hold fénye támolyog
U - U - U - - - U - U U
és feltüremlenek mind, rémülten a terek,
- - U - U - - - - U U U U
a lélekzet megáll, az ég is émelyeg
U - - - U - U - U - U -
s a gépek egyre jönnek, eltünnek s ujra mint
U - U - U - U - - - - U -
a hörgő őrület lecsapnak újra mind!
U - - - U - U - U - U -
Írok, mit is tehetnék. S egy vers milyen veszélyes,
- - U - U - - - - U - U - -
ha tudnád, egy sor is mily kényes és szeszélyes,
U - - - U - - - U - U - -
mert bátorság ez is, lásd, a költő ír, a macska
- - - - U - - U - - - U - U
miákol és az eb vonít s a kis halacska -
U- U - U - U - U - U - U
s a többi... És te mit tudsz? Semmit! csak hallgatod
U - U - U - - - - - - U U
a gépet s zúg füled, hogy most nem hallhatod;
U - - - U - - - - - U -
ne is tagadd, barátod! és összenőtt veled.
U - U - U - U - - U - U -
Miről gondolkodol, míg szállsz fejünk felett?
U - - - U - - - U - U -
REPÜLŐ
U U -
Nevess ki. Félek ott fönn. S a kedvesemre vágyom
U - U - U - - U - U - U - -
s lehunyva két szemem, heverni lenn egy ágyon.
U - U - U - U - U - U - -
Vagy csak dudolni róla, fogam közt szűrve, halkan,
- - U - U - U U - - - U - U
a kantinmélyi vad és gőzös zűrzavarban.
U - - - U U - - - - U - -
Ha fönn vagyok, lejönnék! s lenn ujra szállni vágyom,
U - U - U - - - - U - U - -
nincs nékem már helyem e nékem gyúrt világon.
- - - - U U U - - - U - -
S a gépet is, tudom jól, túlzottan megszerettem,
U - U - U - - - - - - U - U
igaz, de egy ütemre fájunk fönn mind a ketten...
U - U U U - U - - - - U - -
De hisz tudod! s megírod! és nem lesz majd titok,
U - U - U - U - - - - U U
emberként éltem én is, ki most csak pusztitok,
- - - - U - - U - - - U U
ég s föld között hazátlan. De jaj, ki érti meg...
- - U - U - - U - U - U U
Irsz rólam?
- - U
KÖLTŐ
- -
Hogyha élek. S ha lesz még majd kinek.
- U - - U - - - U U
| A
| 3
| | A
A
B
B
A
A
C
C
| 14
13
14
13
14
13
14
13
| | A
| 2
| | A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
F
F
A
A
G
G
D
D
| 14
13
13
13
13
12
13
12
13
12
14
13
14
13
13
12
13
12
| | A
| 3
| | A
A
B
B
A
A
C
C
D
D
E
F
| 14
13
14
13
14
13
14
14
13
13
13
3
| | A
| 2
| | A
| 10
| | | |
|
Alliteráció
|