Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel,
- - - - U - - U - U - U - U
a nappal fájhatott még, mert kértelek, ne vedd el;
U - - - U - - - - U - U - -
hallgattam, hogy keringél a vér ütőeredben.
- - - - U - - U - U -U - U
Tizenkettő felé járt s elöntött már az álom,
U - - - U - - U - - - U - U
oly hirtelen szakadt rám, mint régesrégen, álmos,
- - U - U - - - - - - U - -
pihés gyerekkoromban s úgy ringatott szelíden.
U - U - U - - - - U - U - U
Meséled, még nem is volt egészen három óra,
U - - - U - - U - - - U - U
mikor már felriadtam rémülten és felültem,
U - - - U- - - - U - U - -
motyogtam, majd szavaltam, süvöltve, érthetetlen,
U - - - U - - U - U - U - U
a két karom kitártam, mint félelemtől borzas
U - U - U - - - - U - - - -
madár rebbenti szárnyát, ha árnyék leng a kertben.
U - - - U - - U - - - U - -
Hová készültem? merre? milyen halál ijesztett?
U - - - - - U U - U - U - -
Te csittitottál drága s én ülve-alva tűrtem,
U - U - - - U - - U - U - -
s hanyattfeküdtem némán, a rémek útja várt.
U - U - - - - U - U - U -
S továbbálmodtam akkor. Talán egy más halált.
U - - - U - - U - - - U -
| A
A
B
| 14
14
14
| | A
A
B
| 14
14
14
| | A
B
C
| 14
14
14
| | A
B
B
| 14
14
14
| | A
B
B
| 14
13
13
| | | |
|
Alliteráció
|