Szerző
Endrődi Sándor

Endrődi Sándor

költő és író

1850. január 16. — 1920. november 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1275 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2015. január 1.

Megosztás

Címkék

Endrődi Sándor

Szüret után

Az ősz tündére halkan
Végiglebeg a dombon,
S a borág levéldísze
Sárgás-pirosra bágyad.
Nincs már gerezd a tőkén,
Csak itt-ott kandikál le
Az őszi venyigéről
Egy-egy fonnyadt biling, mit
A szedők rajt' feledtek.

Bolyongok az elárvult
Hegyek közt egymagamban,
Mint hogyha életemnek
Tallóin bódorognék,
S magam is oly kietlen,
Szomorú vagyok, mint e
Megszedett, puszta szőlő.
Termésemet, mit egykor
Hév nyár érlelt gyümölccsé,
Többé seholse látom:
Kit jég paskolt pocsékká,
Kit csalódás, keservek
Szüreteltek le régen, -
Csak itt-ott töppedez még
Az őszi venyigéken
Egy-egy rideg biling, a
Fanyar - tapasztalások...

Endrődi Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!