Szerző

Morócz Jenő

költő és drámaíró

1872. — 1919.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 542 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. december 29.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Morócz Jenő

Esti gondolatok

Lehajtottam fejemet a nyugalomra,
Hadd pihenjen, úgyis olyan sok a gondja.
Andalító édes álom, jöjj szememre,
Erősíts meg engem újabb küzdelemre!

A csapások tengerével küzd az ember,
Boldog, akit a csalódás vissza nem ver,
Ki nem gondol a sok bajjal, küzdelemmel,
S halad útján víg kedélylyel, könnyü szerrel.

Ifjuság te, életünknek kikeletje!
Száz reménynyel szíveinket mért szövöd be?
Hogyha nem tudsz egyet is beteljesítni? -
Legokosabb már tebenned mit se hinni.

Mily jó lenne elaludni mindörökre,
Hogy a világ ne nevetne, ne gyötörne.
Oly kietlen ez az élet, oly kiszáradt,
Küzdő lelkem már ezerszer belefáradt,

Andalító édes álom, jöjj szememre,
Erősíts meg engem újabb küzdelemre!
Fáradt lelkem nyugodalmát majd megadja
A bevégzett kötelesség öntudatja!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom