Szerző

Sáfáry László

költő

1910. november 16. — 1943. január

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 444 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. december 27.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Sáfáry László

Rozzant szekerek

Rozzant szekerek száradtak a sárba,
dudva nő a kerekek körül.
Jobb volna már a szakadékba lehullni,
üres itt minden,
minek itt a szekér!
Üres itt minden,
sötét itt minden,
esztendők hosszú sora,
percek milliója hiába repül tovább!
A sötétség egyforma,
a sötétség itt marad.
Nemsokára hiába jön a segítség,
az éhes farkasok is hiába jönnek nemsokára!
Csak egy-két szurony csörren itt már,
és száraz köhögés felel
félig a földek alól.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ