Dukai Takách Judit Az én képem című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Barátom! Szent tűzzel emelem kezemet
 U - -     -    -  U  U U -   U U -  
S azon szent oltárra teszem le képemet,
  U -    -   -  -  U  U  -   U  - U U  
Amelyet a minap barátságunk emelt,
U U  U  U  U -   U -  - -   U -   
És a hívség rózsakoszorúkkal hímelt;
-  U  -  -   -  U U  U -  -   - -   
Az oltárra, melyet az érc-állandóság
U  -  -  U   U  U  U  -   -  -  - -  
Támasztván, nem rontja meg a múlandóság.
 - -    -    -   -   U  U  U  - -  - -   
Vedd le onnan, vedd le hűségünk jelére
 -    U -  -    -    U  - - -    U - U 
S tartsd meg barátságos frigyünk hitelére!
   -      -   U -  - -    U  -    U U - U  
Fekete haj födi fejemet, láthatod
 U U U  -   U U  U U -    -  U -  
S már természetemet ebből gyaníthatod;
   -   -  -  U U U  -  -    U -  U U  
Ám a fekete szín a gyászt ábrázolja,
-  U  U U U   -  U   -    -  - -  U 
Óh! - s ez bennem magát meg nem hazudtolja:
-       -   -  -   U -   -   -   U -  -  U   
Hajlandóságom nagy a szomorúságra
 -  -  - - -   U   U   U U - -  U 
S egy csendes magányba rejtett komorságra.
  -     -  -   U -   U  -  -    U -  -  U  
Víg is vagyok néha, szívem kiköltözik
 -  -   U  -   - U    - -   U -  U -  
Gyászából és örömköntösbe öltözik;
  -  - -  -  U -  -  -  U -  U -   
De mégis erőt vesz a bánat ezeken,
 U  - U  U -   U   U  - U  U U -   
Gyakran új sebeket ejt vérző szívemen;
  -  U  -   U U U  -    -  -   - U U  
Öröm-gondolatim ismét elreppennek
U -   -  U U U  -  -  -  -  -  -  
S bús képzeletim szabad szárnyra kelnek.
   -   -  U U -    U -    -    U  -  -   
Magyar születésem hozza magával tán,
 U  -    U U - -   -  U  U - -   -   
Hogy természetem szomorúbb, mint vidám.
 -    -  -  U -    U U -     -    U -   
Közmondás az, hogy: a magyar sírva táncol,
 -  -  -  -    U    U  U  -   -  U  -  -   
Magyar természetünk hát, mely ehhez láncol.
 U  -   -  -  U -    -    U   -  -   -  -   
Hogyha muzsikámon magyart játszik kezem,
 -   U  U  U - -   U  -    -   -   U U  
Érzett örömimről mintegy felejtkezem;
-  -   U U -  -   -  -    U -   U -   
De van benne olyan, ami megvidámít
 U  -   -  U U  U   U U  -  U - -  
S bús gondolatimból hamar táncra ámít.
   -   -  U U -  -   U -   -   U - -   
Sok óráim vagynak örömmel teljesek,
 U  - --   -   U  U -  -   -  U -   
De olyan napok is, melyek keservesek.
 U U  -   U U  -    U  -   U -  U -   
Ha elmémbe tűnik szülőm elvesztése
 U -  -  U  - -    U -  -  -   - U 
S szemem előtt lebeg gyászos temetése:
    U U  U -    U -    -  -   U U - U   
Legfőbb örömömet akkor ott találom,
 -  -   U U U U  -  U  -    U - -   
Hol altatja őtet ama hosszas álom.
 U  -  -  U - U  U U  -   U  - U  
A kriptaajtónál állok, avagy ülök,
-   -  U-  - -  -  U   U U   U U  
A képzet szárnyain egekig repülök;
U  -  -    -   UU  U U -   U U U  
És ott mulatok én a mennyeiekkel,
-  -    U U U  -  U  -   UU-  -   
Társalkodván lelkem a boldog lelkekkel.
 -  -  -  -   -  U  U  -  -   -  -  -   
Komor álmaimból ismét visszatérek
 U U  -  U-  -  -  -   -   U - -  
S mellettem sok gyászos sírhalmot szemlélek.
   -  -  -   -    -  -   -  -  -    -  - U  
A némán ott álló keresztek látása
U  - -  -   -  -  U -   -   - - U 
Vérező szívemnek újabb tőrszúrása.
 - U -   - -  U  - -    -   - - U 
Az irigy földházra kiöntöm könnyemet,
U  U -    -   -  U  U-  -   -   U -   
Mely elfödi kedves szülőmmel kedvemet.
 U   -  U U  -  -    U -  -   -  U -   
Természetemet ím’ már megismerhetted,
 -  -  U U U  -          -   U -  -  -  -   
Hogy magyar szívem van, ebből sejdíthetted.
 -    U  -    - -   U   -  -   -  -  -  U  
A szemeim kékek. Talán nem vigyázta
U   U U-   - -    U -   -   U  -  U
A természet útját s bennem elhibázta.
U  -  -  U  -  -     -  U  -  U -  U  
Gondolod fekete szem fekete hajhoz,
 -  U -   U U U   -   U U U  -  -   
Vagy legalább barna illett volna ahhoz.
 -    U U -    -  U -  -    -  U -  -   
De ne véld barátom! Jól van elrendelve:
 U  U  -    U - -    -   U  -  -  -  U   
Tulajdonságomhoz van ez mérsékelve.
 U -  -  - -  -   U  -   -  - -  U 
A kék szín jele az állhatatosságnak,
U  -    -   U U U  -   U U -  -  -   
Mely nincs alávetve változandóságnak.
 -    -    U - -  U  -  U -  - -  U  
Az állandóságot bármiképp próbálod,
U  -  -  - - -   -  U -     - - -   
Hidd el, bő mértékben bennem feltalálod:
 -   -    -  -  -  -   -  -   -  U - U   
Akár a villámok hulljanak felettem,
U -  U  -  - -   -   U -   U -  U  
Akár veszély tátsa száját én előttem,
U -   U  -    -  U   - -  -  U -  U  
Avagy a nap mindég mosolyogva nézzen
U U   U  -   -  -   U U  -  U  -  -  
S rám ezer örömet halmozva tetézzen:
   -  U U  U U -   -  -  U  U -  U   
E szent oltárra én buzgón tömjént rakok
U   -   -  -  U -   -  -   -  -    U -  
S hív barátságunkban soha nem lankadok
   -   U -  - -   -   U U  -   -  U -  
Vedd igaz szívemből eredett vallásom,
 -   U -    - -  -  U U -    -  - -   
Légy te is állandó kékszemű barátom!
 -    U U  -  -  -  -   U -  U - U  
A

A

A

B

C

C

D

D

E

E

F

F

G

G

H

H

A

A

A

A

I

J

K

K

A

A

L

L

A

A

D

D

K

K

M

M

A

A

D

D

G

G

A

A

A

A

G

G

E

E

A

A

G

G

K

K

A

N

D

D

E

E

K

K

 12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

11

12

11

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

















Alliteráció













Alliteráció















































Alliteráció