A gyötrelmes hétköznap-élet U - - - - - U - - nem nézi: állat-é vagy ember... - - U - U - U - U Igát kovácsol a fénybül is U - U - U U - U - s a csalánt virágként kínálja... U U - U - - - - U Nem kíméli a szem szent tükrét, - - - U U - - - - beléröhög ördögi daccal. U - U U - U U - U A szívből is lábat csinál, U - - - - - U - hogy önmagunk elől is fussunk... U - U - U - - - - Így szaladunk, mint a majom, - U U - - U U - négylábon, s búnk fájára mászunk... - - - - - - U - - S néha, mint őserdei vad, - U - - - UU U alázott fogunk csattogtatjuk. U - - U - - - - - Test: közönségesség vagyunk! - U - - - - U - Mert ránkparancsolta az élet! - - U - - U U - U ...de a lélek néha azért U U - - - U U - mégis kicsap lángként belőlünk. - - U - - - U - - Éj hull a mély dzsungel fölé, - - U - - - U - a majom ott lóg a kenyérfán U U U - - U U - - és a bozót fölött a hold - U U - U - U - ezüsttányért kínál elébe... U - - - - - U - U Torkán valami furcsa hang - - U U U - U - énekszerűen ömlik széjjel - - U -U - - - - s a hold ezüsttányérjáról U - U - - - - - a majom lakmározni kezd el... U U - - - - U - U
| 9
9
9
9
9
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
|
|