Szerző
Endrődi Sándor

Endrődi Sándor

költő és író

1850. január 16. — 1920. november 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 498 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. december 12.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Endrődi Sándor

Bimbók

Tavaszodik. Gyönyörtől
Liheg az ébredő lét.
Tavaszodik. Az erdőn
Csiklandozó ütemben
Madarak serge zengi
Az első szerelemnek
Édes szimfóniáját,
S a rózsabokrok ágán
Vércseppekként, kigyúlva
Piroslanak a bimbók.

Ülök fenn a hegyormon.
Alattam, lenn a völgyben,
Szerelmes lányok, ifjak
Hancuznak, kergetőznek,
Miközben ide reszket
Egymás mellé verődő
Alakjuk silhouettje...
Aztán befödi őket
A völgyi alkony árnya.

De mit törődnek ők az
Árnnyal, mit a sötéttel!
És mit velem, ki itt fenn
Még napsugárban égek,
S a hegyről messze látok!
Ha feltekintenek rám:
Csupán a rideg ormú
Bérc ütközik szemökbe,
Melyen a búcsúzó nap
Utolsó csókja lángol, -
Míg nekik odalenn a
Völgyben Ámor világít,
S boldogságuknak útját
Vakon is megtalálják
A bimbózó tavaszban.

Endrődi Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom