Egy tengeri hajós e széles világot
- - U U U - U - - U - -
Kerülvén, gondosan bejárt sok országot,
U - - - U - U - U - - -
S talált oly nemzetre a több népek között,
U - - - - U U - - - U -
Mely még a vadaktól kicsinyt különbözött.
- - U U - - U - U - U -
Kinek-kinek makk volt, gyökér s fű, étele,
U - U - - - U - - - U U
Ruhája, a mit ád a természet vele.
U - U U U - U - - - U U
A borzas tél fagya már szintén beállott,
U - - - U U - - - U- -
Hogy szigetökbe ő történetből szállott.
- U U - U - - - - - - -
Bámult azon, hogy ott híre sincs a háznak,
- - U - U - - U - U - -
Ki vannak tétetve hónak s zúzmarának,
U - - - - U - - - U - -
S egyszersmind szüntelen a vadaktól félnek;
- - - - U U U U - - - -
Szánta őket, hogy sok kín s inség közt élnek.
- U - - - - - - - - - U
A mint tudott szólni velök sok jelekkel,
U - U - - U U - - U - -
Megértette bajjal azt húsos eszökkel,
U - - U - U - - U U - -
Másutt az emberek, hogy házat csinálnak,
- - U - U - - - - U - -
Melyben télen nyáron kész szállást találnak.
- - - - - - - - - U - U
A mely szók oly nagyon nekik megtetszettek,
U - - - U - U - - - - -
Hogy tüstént mindnyájan fát s nádat metszettek,
- - - - - - - - - - - -
S már a ház karóit kezdték is leütni,
- U - U -- - - - U- U
Hogy a kies tavasz fénye kezdett sütni.
U U U- U - - U - - - U
Ezt látván, az erdőt a nyakokba veszik,
- - - U - - U U - U U -
Többé a munkára kis ujjok sem teszik.
- - U - - U U - - - U -
Majd ismét beállván a tél szörnyű fagya,
- - - U- - U - - - U U
Ki-ki a házhoz kezd, melyet félben hagya,
U U U - - - U - - - U U
De akkor is a nap hogy besütött rájok,
U - U U U - - U U - - -
Megint félre teszik kedvetlen munkájok.
U - - U U - - - - - - U
Azóta ők mindig építenek télben,
U - U - - U - - U - - -
De minden tavasszal dolguk hagyják félben,
U - - U - - - - - - - U
Úgy hogy ma sincs nyoma még nálok a háznak:
- - U - U U - - U U - -
Nyáron heverésznek, s egész télen fáznak.
- - U U - - U - - - - U
Hasonlók vagyunk mi ezekhez sok részben,
U - - U - U U - - - - -
Míg nyár van, hogy tél lesz nem is vesszük észre.
- - - - - - U - - U - U
Mintha mindig élnénk, időnk bőven költjük,
- U - U - - U - - - - -
Drága ifjúságunk sok vétkekben töltjük.
- U - - - - - - - - - U
A halál ránk ijeszt, s majd mindent igérünk;
U U - - U - - - - U - -
De ha a kín után víg napokat érünk,
U U U - U - - U U U - -
Hamarább eltünnek a szép igéretek,
U U - - - U U - U - U -
Mint a betűk, melyek a vízre metszettek.
- U U - U U U - U - - U
Így mindig rosz éltünk, csak szájjal jobbulunk:
- - - U - - - - - - U -
Fő munkánk félben van a mikor kimulunk.
- - - - - U U U - U U -
| A
A
B
B
C
C
A
A
D
D
E
E
C
F
D
D
C
C
G
G
H
H
I
I
A
A
E
E
D
D
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | | |
|
|