Ifjú valál, de nem volt örömed,
- - U - U - - U U -
Szívedben csak a fájdalom lakott.
- - - U U - U - U -
Mások alig ösmernek könnyeket,
- U U U - - - - U -
S neked az ég oly sok könnyet adott!
U U U - - - - U U -
Panaszra ajkad mégis nem nyílott,
U - U - - - - - - -
Csupán szívedből méla dal fakadt,
U - - - - - U - U -
S te azt is keresztüllőtted legott,
U - - U - - - - U -
Nem várva be, hogy az majd megszakad!
- - U U U - - - U U
Mi fájt neked, leányka, oly nagyon?
U - U - U- U - U U
Az emberek szerettek tégedet!
U - U - U - - - U U
Az fájt, ugye, hogy köztük egy vagyon,
- - U U - - U - U -
Ki téged forrón nem szerethetett?
U - - - - - U - U -
S a fájdalom sötét határiban
U - U - U - U - U U
Örömvirágot nem talált szemed,
U - U - - - U - U -
Csak kín lakott szivednek harciban,
- - U - U - - - U -
Jobb is, hogy téged a sír elfedett!
- - - - U U - - U -
Amit az élet tőled megtagadt,
U U U - - - - - U -
Megadta a sír, bárha oly sötét;
U - U U - - U - U -
Itt elvesztetted szívnyugalmadat,
- - - - - - U - U -
S a túlvilágon újra felleléd!
U - U - U - U - U -
S azért nyugodj hát békén, csendesen,
U - U - - - - - U -
Mi majd virággal fedjük sírodat,
U - U - - - - - U U
Emléked nálunk örökös leszen:
- - - - - U U - U -
Költészeted szent ereklyénk maradt!
- - U - - U - - U -
| A
B
C
B
D
E
D
E
| 10
10
10
10
10
10
10
10
| | A
B
A
C
D
B
D
C
| 10
10
10
10
10
10
10
10
| | A
B
A
C
D
E
D
A
| 10
10
10
10
10
10
10
10
| | | |
|
|