Szentiváni Mihály

Férjhez ment a szeretője

Kertemben egy kis almafa,
Piros alma terem rajta:
Falumban egy kis házacska,
Barna-piros leány lakja.

Kertemben hajh az almafa,
S másnak termett alma rajta:
Falumban, hajh, a szép lányka,
S más vezette kézfogóra.

Rózsafámon egy bimbocska,
S hogy kinyilt, más leszaggatta:
Nekem volt a kislány tartva,
S hógy felnőtt más elragadta.

Kapálom a szőlő tövét,
S más issza meg arany levét:
Formáltam a lány erkölcsét,
S más szaggatja a gyümölcsét.

Három évig szerettelek,
Negyedikben elvesztelek;
Három évi boldogságért,
Holtig tartó búbánat ért.

Hitegettél, kecsegtettél,
Még is álnok! máshoz mentél.
Megöleltél, megcsokoltál,
Most tudom: beh csalfa voltál!

Csalfa volt az ígéreted,
Kétszinség a szereteted.
Nem vagyok én átkos ember;
De — meglásd! — az Isten megver.