Szerző
Endrődi Sándor

Endrődi Sándor

költő és író

1850. január 16. — 1920. november 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 483 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. november 27.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Endrődi Sándor

Angelus

Nagy Isten! minden jónak alkotója!
Örök világosság és szeretet!
Oh, ne fordítsd el tőlünk fényes arcod,
Őrködj' hű szemmel életünk felett.
Gondot viselsz az erdők madarára,
Vigasztalod, ki bús, véded, ki árva -
Ragyogjon ránk is áldott jó szived:
Esengek, óvd meg az enyéimet.

Kicsi fészkünket vihar dúlta széjjel,
Elszakadt tőlünk családunk fele;
Védelmezz bennünket, kik itt maradtunk
Szomorú gonddal, aggállyal tele.
Im, szétterül az alkony barna szárnya,
Bús szél süvöltöz künn az éjszakába:
Hogy láthassuk, az örvény hol zajog:
Atyánk! gyujts a sötétbe csillagot.

Szivünk hajóját segítsd kikötőbe,
Hol, benned bízva, horgonyt vethetünk;
A gyászra, búra rontó viharokra
Adj végre napfényt, örömöt nekünk.
S ha körülöttünk újra elsötétül:
Ne hagyj bennünket hit és szárnyak nélkül,
Hogy - gondjaid közt nem találva ránk -
Mi rád találjunk mindig, jó Atyánk!

Endrődi Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom