Vadgalambként búg szépséges városom dombok tövében, - U - - - - - - - U - - - U - - kertek ölelnek, rég zuhant nyarak álmát lehelve. - U U - - - U - U U - - U - U Emlékek zsongnak, gyermekéveim őriző föld porában - - - - - - U - UU - U - - U - U úgy nézek önmagamra mint viruló temetőbe hulló - - U - U - U - U U - U U - U - - elfáradt sírkeresztre. - - - - U - U Állok a dombon s habzsolom a táj szelíd varázsát. - U U - - - U U U - U - U - - Hajlongó föld pompája hull belém mint zamatos étel. - - - - - - U - U - - U U U - - Gyémántkapuk nyitódnak, csobbanó szilvaszín távolokból - - U - U - - - U - - U - - U - - felröppen a város s megpihen bennem sűrű és százízű - - U U - - - U - - - - - - - - - rejtelmes életével. - - U - U - U Arcok vonulnak mint a réz, vasból vert szemekkel, - - U - - - U - - - - U - - borok tüzében ízzva, hűvös éjű pince rejti őket, U - U - U - U - U - - - U - U - - dalolnak s így olvadnak egy szívvé, hatalmas dobbanássá, U - - - - - U - - - U - - - U - - multat idézve, szebb napok íveit, szabad szót és erőt - U U - U - U U - U- U - - - U - bőven termő időket. - - - - U - U Gerezdes venyigék között motozunk s mint istenek U - - U U - U - U U - - - U - dolgoznak a tájban, fejük körül virággal és kalásszal, - - U U - - U - U - U - U - U - U ős szerelemmel úgy csókolják asszonyukat mint a földet. - U U - U - - - - - U U - - U - U Egyetlen táj ez! melynek földízű pogány hite a multból U - - - - - - - - - U - U U U - - most is ragyogva szárnyal. - - U - U - U Köszöntlek rög, első álmaim bölcsője, friss egű vidék! U - - U - - - U- - - - - U - U - Lobogj erős hit, mit ifjú nyarak emléke forral! U - U - - U - - U U - - U - - Felgyűlt hitekkel gazdagon, legyek mint illatos csupafény - - U - - - U - U - - - U - U U - búzakereszt a földeken: megrakodva új életet szító - U U - U - U - - U - U - - U - - - piros kemény magokkal! U - U - U - U
| 16
15
17
17
7
15
16
17
17
7
14
17
17
17
7
15
17
17
17
7
17
15
17
18
7
| Alliteráció Alliteráció
|