Ábránd nélkül
Garçon-koromban azt ígértem:
Elviszlek túl a tengeren
S ketten, meghitten éldegélünk
Valamely regés szigeten.
Fölénk majd pálmafák borulnak,
Köröttünk suttog, búg a hab...
No - és (vasúton, nem is gályán)
Ide Váradra hoztalak.
"Ez hát a sziget?" kérded halkan
S én mosolyogva szólok: ez!
Im, rónává szikkadt a tenger
S határa végtelenbe vesz.
A város is - csak nézd meg jobban -
Sár- és portenger közepett
Úgy fekszik, mint az óceánban
A Csiri-Biri szigetek.
A por? Gondold, hogy aranyfátyol.
A sár? Fölér az ablakig!
S fiakker helyett, bizony Isten,
Elkelne néha a - ladik.
Igaz, hogy pálmafákról szó sincs
S nem is terem itt ananász,
De kárpótlásul reggelenként
Tülköl az utcán - a kanász.
S ablakod alatt csodás hangú
Nagy aranymadarak helyett -
Disznó-kvartett zeng s marhacsorda
Bőgi a hajnaléneket.
Ami művészet, - oh azért itt
Rajonganak az emberek:
Nem régiben alakítottak
Egy utcaseprő egyletet.
Ezenkívül egy szobrot láthatsz
Éppen a város főterén,
Azt mondják róla, hogy Szent László
S ő nem protestálhat, szegény!
Hadának legszálasb vitézit
Egy jó fejjel mulá fölül
S oh gúny! most alighogy kilátszik
A zöldséges kofák közül.
De hát itt sok egyéb dologban
Különb (mint másutt) a divat:
Télen kaphatni jó fagylaltot
S nyáron színészek játszanak.
Középület van quantum satis...
Megálljunk! Ne menjünk tovább!
Ezek közt a legkiválóbbak
Kétségkívül az iskolák.
Egyikben praelegálok én is
S az előadás közepett
Egerek járnak a katedrán -
Notandum: tandíjmentesek.
Nos lelkem nem elég idill ez?
Nem pompás, érdekes sziget?
Tankönyv helyett az iskolába
Maholnap - macskákat viszek.
Látod: az élet lassan-lassan
Minden ábrándot így szűr át
S boldog, ki megtalálja rája
- Mint én - a víg kádenciát!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!