Elvirágzott kikeletből
I.
Tele van a mező virággal,
Csordultig a szívem jósággal.
Nem is tudok én most egyebet:
Szorongatom kicsi kezedet.
II.
Alszik a szél a nagy tengeren,
Borulj a szívemre, kedvesem.
Mint a víz az égi sugarat:
Úgy ringatom én is arcodat.
Szerettelek mindig angyalom,
De talán még soha ily nagyon.
Itt vagy velem, ahol végtelen
A tenger, a szív, a szerelem...
III.
Sok álom sírba száll örökre,
És többé álomban sem él,
De van közöttük egy-egy emlék,
Hűségesebb a többinél.
Magányos órán visszareszket
Hamvából az a régi láng,
S alvó egünkön szétvillámlik
Pompázó északfény gyanánt...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!