Szerző
Endrődi Sándor

Endrődi Sándor

költő és író

1850. január 16. — 1920. november 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 937 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. november 19.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Endrődi Sándor

Elvirágzott kikeletből

I.

Tele van a mező virággal,
Csordultig a szívem jósággal.
Nem is tudok én most egyebet:
Szorongatom kicsi kezedet.

II.

Alszik a szél a nagy tengeren,
Borulj a szívemre, kedvesem.
Mint a víz az égi sugarat:
Úgy ringatom én is arcodat.

Szerettelek mindig angyalom,
De talán még soha ily nagyon.
Itt vagy velem, ahol végtelen
A tenger, a szív, a szerelem...

III.

Sok álom sírba száll örökre,
És többé álomban sem él,
De van közöttük egy-egy emlék,
Hűségesebb a többinél.

Magányos órán visszareszket
Hamvából az a régi láng,
S alvó egünkön szétvillámlik
Pompázó északfény gyanánt...

Endrődi Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!