Szerző

Szentiváni Mihály

erdélyi magyar költő, író, újságíró és politikus

1813. május 30. — 1842. december 10.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 427 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. november 19.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Szentiváni Mihály

Emelka sirja

Magános völgy ölén
Kies rét csöndeleg;
Fölötte zöld lepel,
S himes virágsereg.

Árnyékos bokra nincs;
Körösleg pusztaság;
Mintegy száműzve áll
Egy árva rózsaág

A rózsaág alatt
Hant, kisded egyszerű;
Még új a durva rög;
Nem födte még be fű.

Ki tudja, ah, hogy itt
Emelka szúnyadoz?
Ki tudja, ah, hogy itt
Mi sok szép porhadoz?

Emelka, a szelíd
Leányka nyugszik itt;
Nem volt még kedvese
Könyűzni hamvait.

Emlék nem jegyezi:
Hol rejtez porhona?
Emlék a sírva ott
Virasztó bús anya.

Őrizd, o rózsaág!
Árnyékod kincseit;
Födezd be sárguló
Levéllel porait;

Hullasd rá koronád
S királyi bíborod:
Királyibb rózsa, melly
Lezuzva hervad ott.

Virágos zöld lepel!
Simulj el uj rögén:
Alatta szebb virág,
És mennyi zöld remény!

S magányos völgyi rét!
Légy csöndes síri bolt;
Csöndes, mint a szelíd
Leányka keble volt.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom