Szerző
Endrődi Sándor

Endrődi Sándor

költő és író

1850. január 16. — 1920. november 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 427 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. november 18.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Endrődi Sándor

A mélységből

Nincs hova fordulnom,
Hova néznem innen,
Csak egyedül Hozzád,
Csak egyedül Feléd,
Te hatalmas Isten!

Te látod nyomorom,
Te hallod sírásom,
Tanuja vagy, mikor
Könnybe borult arcom
A porba beásom.

Odakünn tavasz van,
Hahotáz az élet.
Engem sűrű gond ver,
Keserűség vesszőz,
Bánatok tetéznek.

Tavaszom: hervadás,
Virágom: tövisfa,
Koszorúm ágai
Fekete felhőkből,
Villámból hasítva...

Mikor veted végét
Lelkem viharának,
Mikor adsz nyugalmat,
Én Uram, Istenem,
Te szegény szolgádnak?

Endrődi Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ