Szerző
Endrődi Sándor

Endrődi Sándor

költő és író

1850. január 16. — 1920. november 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 446 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. november 18.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Endrődi Sándor

A mélységből

Nincs hova fordulnom,
Hova néznem innen,
Csak egyedül Hozzád,
Csak egyedül Feléd,
Te hatalmas Isten!

Te látod nyomorom,
Te hallod sírásom,
Tanuja vagy, mikor
Könnybe borult arcom
A porba beásom.

Odakünn tavasz van,
Hahotáz az élet.
Engem sűrű gond ver,
Keserűség vesszőz,
Bánatok tetéznek.

Tavaszom: hervadás,
Virágom: tövisfa,
Koszorúm ágai
Fekete felhőkből,
Villámból hasítva...

Mikor veted végét
Lelkem viharának,
Mikor adsz nyugalmat,
Én Uram, Istenem,
Te szegény szolgádnak?

Endrődi Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.