Szerző

Sáfáry László

költő

1910. november 16. — 1943. január

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 906 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. december 2.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Sáfáry László

Köd

Az este éles, nyugtalan volt,
a fák ropogtak, siratták lombjukat.
A parázsból erdőtűz lett
és a város felé rohant,
ahol olyan sok tűzhely hideg.
Villámlott vagy három óra hosszat,
aztán öt percig eső esett.
Reggelre köd feküdt az egész vidékre,
verejtékezve ébredtek az emberek.
Csupa izgalom az éjben, emberekben,
és mégsem történik semmise.
Aki álmában sóhajtozott,
dolgozik tovább hangtalanul.
Aki éjjel a fogát csikorgatta,
most csendesen vár a munkára,
amíg valaki értejön.
Az éj izgalma elpihent már,
nem szól egy szót itt senkise,
köd terült rá az egész vidékre,
ködbe merültek az emberek.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!