Szerző

Szentiváni Mihály

erdélyi magyar költő, író, újságíró és politikus

1813. május 30. — 1842. december 10.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 396 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. november 16.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Szentiváni Mihály

A napszámos

Én vagyok egy árva gyerek,
Napszám után éldegelek,
Kézi munka a jószágom,
Két tenyerem a jobbágyom,
S széles e föld a honyom.

Nincsen marhám, sem cselédem,
Rozs-kenyér az eledelem,
Napsütött víz az italom,
Kopasz föld a derekalom,
S a szállásom zöld halom.

Jó emberim elhagyának,
Boldogabbhoz, fordulának;
Benned biztam édes babám;
Te is csak félvállról nézsz rám;
Gazdagabbra vágyol ám!

Ejh! de mire a sok vagyon?
Ép kezem, ép lábom vagyon,
S a ki nem fél a munkától
Napnyugotig támadattól
Meg tud élni mindenhol!

Arany nem olt szomjat, ehet,
A gazdag még koldus lehet;
Dé szárazon és tengeren
Bizonyos az én kenyerem,
Eltart a két tenyerem:

Szeress engem szép rózsaszál!
De híven, ne ingadozzál;
Mert szívem csak hívet szeret,
S ha gazdag kell — isten veled!
Majd megismersz engemet!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom